Hol keletkezik biztosítási jogviszonya a Franciaországban élő magyar magánszemélynek, ha egy belföldi cég munkaviszonyban foglalkoztatja?
Sok honfitársunk dönt úgy, hogy az Európai Unió valamely másik államába költözik hosszabb-rövidebb időre munkavállalási vagy egyéb más célból. Ennek kapcsán gyakran felmerül a kérdés, hogy hol keletkezik a magánszemély biztosítási jogviszonya.
Az alábbi esetben egy magyar magánszemély 40 órás munkaviszonyt létesített Franciaországban, egy francia céggel, aminek következtében Párizsba költözött. Ugyanezen magánszemély egy belföldi gazdasági társaságnál havi 20 órás munkaviszonyban látja el ügyvezetői feladatait.
Kérdésként merül fel, hogy a magyar cégnél ellátott ügyvezetői feladatok hol keletkeztet biztosítási jogviszonyt, hol kell járulékot fizetnie a magánszemélynek.
Társadalombiztosítási kötelezettség megállapításához a 883/2004/EK rendelet (továbbiakban: Rendelet) előírásai és a végrehajtására kiadott 987/2009/EK rendelet (továbbiakban Végrehajtási rendelet) előírásai az irányadóak. A Rendelet fő szabálya szerint a magánszemély csak egy tagállam területén válhat biztosítottá. Ezen alapelv mellet azonban meg kell vizsgálni a Rendelet különös szabályait is.
A Rendelet 13. cikk (1) bekezdése a következők szerint rendelkezik:
„A két vagy több tagállamban szokásosan munkavállalóként tevékenykedő személy a következők hatálya alá tartozik:
a) a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai, ha a személy a tevékenységének jelentős részét abban a tagállamban végzi, vagy ha a személyt olyan különböző vállalkozások vagy különböző munkáltatók alkalmazzák, akiknek a bejegyzett székhelye vagy lakóhelye különböző tagállamokban található, vagy
b) annak a tagállamnak a jogszabályai, amelyben a személyt alkalmazó vállalkozás vagy munkáltató bejegyzett székhelye vagy lakóhelye található, ha a személy a tevékenység jelentős részét nem a lakóhelye szerinti tagállamban végzi.”
A Végrehajtási rendelet 14. cikk (8) bekezdés előírása a következő:
„Annak meghatározásakor, hogy a tevékenységek jelentős része egy adott tagállamban zajlik-e, az alábbi iránymutató jellegű ismérveket kell figyelembe venni:
- munkavállalói tevékenység esetén a munkaidőt és/vagy a díjazást, valamint;
- önálló vállalkozói tevékenység esetén a forgalmat, a munkaidőt, a nyújtott szolgáltatások számát és/vagy a jövedelmet.
A fent említett ismérvek tekintetében a 25 %-ánál kisebb arányú megfelelés – amit átfogó értékelés keretében kell megállapítani – azt jelzi, hogy a tevékenységek jelentős része nem az adott tagállamban folyik.”
A kérdésben felvázolt esetben a munkavállaló munkaidejének több mint 50 %-át Franciaországban teljesíti (40 órás munkaviszonnyal ott rendelkezik), így az ismertetett jogszabályi előírásai alapján a francia társadalombiztosítás hatálya alá fog tartozni, a francia szabályok szerint kell a biztosítotti bejelentést, a járulékbevallást és befizetést teljesíteni.
Ennek következtében a magánszemély – a belföldi társaságnál történő foglalkoztatására tekintettel is – Franciaországban lesz biztosított, függetlenül attól, hogy a tevékenységet Magyarországon vagy Franciaországban teljesíti. Következésképpen, a magyar társaság által fizetett bér után a francia törvények szerint kell megállapítani a járulékalapot és a járulékot, illetve annak megfizetésére is a francia szabályok az irányadóak.
A magyar társaság a francia hatóság által a magánszemély nevére kiállított A1 jelű nyomtatvánnyal tudja igazolni francia biztosítási jogviszonyát. A kötelezettségek teljesítésére kétféle lehetőség áll rendelkezésre.
- Az egyik lehetőség az, hogy a magyar társaság bejelentkezik a francia adóhatóságnál - az ott érvényes szabályok szerint - foglalkoztatóként és saját maga, vagy meghatalmazott útján teljesíti a kötelezettségeket.
- A Végrehajtási rendelet 23. cikk (2) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy a munkavállalóval úgy állapodjon meg a magyar foglalkoztató, hogy a munkáltató járulékfizetéssel kapcsolatos kötelezettségeit annak nevében teljesítse. Ez esetben a magyar társaságnak értesítést kell küldenie az illetékes francia hatósághoz a megállapodásról.
Összefoglalóan megállapítható, hogy a magyar munkáltatóval történő részmunkaidős foglalkoztatás után Magyarországon, a magyar Tbj. szerint nem keletkezik biztosítási jogviszony, ami nem azt jelenti, hogy e tevékenységért kapott munkabér után sehol nem keletkezik közteherfizetési kötelezettség.
Elakadt? Nem érti? Tanácstalan? Hívjon minket vagy írjon nekünk a tanacsadas@saldo.hu e-mail címre.