Amennyiben egy magyar cég az EU másik tagállamából vásárol az EKAER szempontjából kockázatosnak minősülő terméket, amelyet közvetlenül a belföldi vevőjéhez szállíttat le, úgy megoldhatatlan problémája keletkezik az EKAER rendszerben. Mivel nem a végső magyar vevő rendeli a fuvart az ügyletben, így az első magyar cég minősül az Áfa tv. szerinti közösségi termékbeszerzőnek.

Az EKAER jogszabály nyelvi értelmezése alapján (2. § 4.e) pont) eljuthatunk arra a következtetésre, hogy a második magyar vevőnek kell EKAER számot kérnie.

Azonban az említett jogszabály nem egy tudományos alapossággal készült joganyag, így a nyelvi értelmezés megoldhatatlan kötelezettséget okoz a szerződő feleknek, továbbá a jogszabály feloldhatatlan belső ellentmondást is tartalmaz.

Amennyiben a második magyar vevő az EKAER kötelezett, úgy az EKAER számot nem tudja megkérni az információk hiányában. A rendelet 11. § (4) bekezdése a beszerzési ár feltüntetését is megköveteli a bejelentő rendszerben. A második magyar vevő nem rendelkezhet a közösségi beszerzés keretében beszerzett termék áráról információval, hiszen arról az első magyar vevő szerződött a külföldi féllel, így nem tudja az EKAER számot megkérni.

Az EKAER rendszerben csak akkor kaphat számot a Közösségből kockázatos terméket behozó fél, ha kockázati biztosítékot nyújt. A kockázati biztosítékot nem a 2. § 4.e) pontjában meghatározott címzettnek, hanem a közösségi termékbeszerzőnek kell biztosítania a 16. § (2) bekezdés szerint. A NAV által üzemeltetett rendszer nem képes azt a helyzetet kezelni, hogy a biztosítékot az első magyar (közösségi beszerző) fizeti, míg az EKAER számot a második magyar vevő (címzett) kéri meg.