A kérdésre a magyar vállalkozók már évtizedek óta megadták a választ a gyakorlatban, és nem fogadják el a számlát, vagyis rendre visszaküldik az eladónak.

De vajon ez helyes eljárásnak tekinthető-e, és tényleg minden probléma esetében szükséges a visszaküldés?

Alapvetően leszögezhető, hogy a vevő a jól felfogott érdekében küldi vissza a számlát az eladónak és tartja vissza a kifizetést az általa helyesnek vélt számla átvételének időpontjáig. A jól felfogott érdek abban nyilvánul meg, hogy a formai, tartalmi hibával rendelkező számla esetében a NAV rendre megtagadja az adólevonási jogot. Megjegyzem a költség elszámolást általában nem szokták vitatni, ha a hibás számla valódi gazdasági eseményt tükröz. Az olyan gazdálkodók viszont akik nem alanyai a TAO-nak (pl. önkormányzat) és adólevonási jogot sem érvényesíthetnek, teljes mértékben biztonságban érezhetik magukat egy apró hibát tartalmazó számla befogadása esetén.

Ennek következtében az olyan beszerzések esetében, amelyre adólevonási jogot nem alapozhatunk nincs szükség a számla csendőri szerepet magunkra erőltetni, azonban amikor az adólevonási jogot akarunk érvényesíteni, akkor követeljük meg az eladótól a tökéletes bizonylatot.

Amennyiben sem mi a vevő, sem az eladó nem vette észre a számla hibáját, de a NAV megkifogásolta ellenőrzés során, úgy (amennyiben egyetértünk a NAV-al) a határozat meghozataláig javíttassuk ki a számlát az eladóval, és mutassuk azt be a hatóságnak, mivel a javított számla birtokában a hatóság elmarasztaló határozatot nem hozhat az Európai bírság döntésének értelmében.