A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 4. § (2a) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezés szerint nem keletkezik adóköteles bevétele a magánszemélynek (azaz kvázi adómentes) a biztonságot és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek a munkavédelemről szóló törvény előírásai szerint a munkáltató felelősségi körébe tartozó biztosítása esetén.

Ennek következtében a munkáltató által a munkavállaló részére biztosított koronavírusteszt – bevétel hiányában - nem eredményez sem a munkavállalónál, sem a munkáltatónál adó- és egyéb közteherfizetési kötelezettséget.

A jövedelemadó kötelezettség meghatározása mellett kérdésként merül fel a teszteléshez kapcsolódó áfa levonhatóságának kérdésköre.

• Amennyiben a munkáltató COVID tesztet végeztet egy egészségügyi intézményben, akkor a tesztelés, mint tárgyi adómentes szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan - áthárított áfatartalom hiányában - áfalevonás sem érvényesíthető.
• Ha COVID tesztert szerez be a munkáltató és például az üzemorvos végzi el a mintavételt, akkor a teszter, mint termék beszerzéséhez kapcsolódó áfalevonási jogot az Áfa tv. 120. § alapján kell elbírálni. A munkavállalók tesztelése, a vállalkozás tevékenységével összefüggésben merül fel, mivel a közösségben egyetlen pandémiás megbetegedés gyakorlatilag a vállalkozás működését veszélyeztetheti. Ennek okán a munkavállalók teszteléséhez felhasznált teszterek áfatartalma az általános szabályok figyelembevételével levonásba helyezhető.

A munkavállalók koronavírus tesztelésével kapcsolatos költségét a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (7) bekezdés 3. pontja alapján a személyi jellegű egyéb kifizetések között kell elszámolni.

Tekintettel arra, hogy a személyi jellegű egyéb kifizetés a munkavállaló részére történő juttatás érdekében merült fel, az a társasági adóalap számításakor a vállalkozás érdekében felmerülő költségnek minősül.