Hogyan járjunk el megfelelően az immateriális javak gazdasági tulajdonosának meghatározásakor?

A nemzetközi adózás világában az értékteremtés helyszínének meghatározása vált a transzferárazás egyik központi kérdésévé. Az OECD Transzferár Irányelvek szerinti koncepció lényege, hogy a profitallokációnak követnie kell a gazdasági szubsztanciát (tényleges gazdasági jelenlétet), és nem alapulhat pusztán szerződéses megállapodásokon vagy a jogi tulajdonláson.

Ebben a folyamatban kulcsszerepet játszik a DEMPE analízis, amely az immateriális javak (pl. márkanevek, technológiák, szoftverek) által generált profit adóügyi allokációjának alapköve.

A transzferár-nyilvántartásról és a transzferár-adatszolgáltatásról szóló 45/2025. (XII. 23.) NGM rendelet a helyi dokumentum tartalmi elmei között ugyan nem nevesíti, de a tartalmai elemei között megköveteli a csoport immateriális eszköz fejlesztését, tulajdonlását és hasznosítását érintő átfogó stratégiájának bemutatását, beleértve a fő kutatás-fejlesztési létesítmények és a kutatás-fejlesztési menedzsment földrajzi elhelyezkedését is, ezáltal elvárja a DEMPE analízis alkalmazását.

A rendelet szellemisége szorosan követi az OECD Transzferár Irányelveket, amely rögzíti, hogy az immateriális javakból származó haszon nem feltétlenül azt illeti meg, aki a jogi tulajdonos, hanem azokat a feleket, akik a tényleges értéknövelő funkciókat ellátják.

De mi az a DEMPE?

A DEMPE az immateriális javak transzferárazási szempontú elemzésére szolgáló keretrendszer, amely azt hivatott meghatározni, hogy egy vállalatcsoport mely tagjai járultak hozzá ténylegesen az adott eszköz értékéhez. A mozaikszó az öt kritikus funkciót takarja: a fejlesztést (Development), az értéknövelést (Enhancement), a karbantartást (Maintenance), a védelmet (Protection) és a hasznosítást (Exploitation). Az elemzés lényege, hogy a profitot nem a jogi tulajdonoshoz, hanem azokhoz a csoporttagokhoz kell allokálni, akik a stratégiai döntéseket meghozzák, a kockázatokat kezelik és a fenti funkciókat érdemben ellátják, így biztosítva, hogy az adózás ott történjen, ahol a valós gazdasági értékteremtés zajlik.

Az elemzés célja annak bizonyítása, hogy melyik csoporttag hozza meg a stratégiai döntéseket, ki viseli a pénzügyi kockázatokat, és ki rendelkezik a szükséges szakértelemmel a fenti folyamatok irányításához.

Képzeljünk el egy magyar leányvállalatot, amely egy külföldi anyavállalattól licencbe vesz egy szoftvert, és ezért jelentős jogdíjat fizet.

• A szoftver tulajdonosa a külföldi anyavállalat (IP holding).
• Mindeközben a magyar leányvállalat mérnökei végzik a szoftver folyamatos fejlesztését (D) és javítását, karbantartását (M). A magyar cég fizeti a szervereket és hozza meg a döntéseket a funkcionális frissítésekről, míg az anyavállalat csupán a védjegybejegyzés védelmét (P) látja el adminisztratív szinten.

A DEMPE analízis alapján a magyar társaság jelentős értéknövelő funkciókat lát el. Ha a licencdíj túl magas, az adóhatóság vitathatja annak piaci jellegét, mivel a profit nagyobb része a funkciókat ténylegesen végző magyar céget illetné meg, nem pedig a „passzív” jogi tulajdonost.

A megfelelően dokumentált DEMPE elemzés nem csupán kényszerű adminisztráció, hanem a legjobb védekezés egy adóhatósági ellenőrzés során. Segít elkerülni a kettős adóztatást és biztosítja, hogy a vállalatcsoport árképzése összhangban legyen a tényleges üzleti operációval.

Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a jogalkotó elvárása nem teljesen újdonság, az az általános adózási alapelvekből és az OECD Irányelvekből és az adóhatóság korábbi gyakorlatából is levezethető, azonban hatalmas súlya van annak, hogy ezt az elvárást jogszabályi szintre emelték. Továbbá jól mutatja azokat az ellenőrzési irányokat, amely felé az adóhatóság haladni szándékozik.

Kollégáink olyan szakemberek, akiknek több évtizedes szakmai tapasztalata van, melyek segítenek eligazodni az adóhatóság elvárásai között. Bízza ránk transzferár dokumentációja elkészítését, töltse ki kapcsolatfelvételi űrlapunkat, kérje ajánlatunkat!