##A felmerülő többlet energiaköltség érvényesítésének áfa és számviteli következményei. Az energiaárak rohamos változása okán külföldi értékesítők a termékértékesítésről kiállított számlán „energia költség hozzájárulás” címen egy plusz tételt szerepeltetnek. A hektikusan változó energiaárak miatt nem a megállapodásban szereplő egységárakat, eladási árakat módosították, hanem ezzel a plusz tétellel kívánják érvényesíteni az előállítási költség emelkedésével kapcsolatos többlet ráfordításaikat. Kérdésként merül fel, hogy a számlán szereplő plusz tételt hogyan kell kezelni az áfában, illetve a számvitelben? Magyarországon nincs akadálya annak, hogy a megnövekedett költségeket akár egyfajta felárként tovább terheljék a vevőkre. Erre a legkevesebb vitára okot adó megoldás az, ha az értékesítési szerződésekbe, vagy akár szerződés módosítással kerüljön beépítésre annak lehetősége, hogy a megnövekedett előállítási költségek fedezetére plusz díj (felár/ költség hozzájárulás) felszámítására jogosult az eladó a termék eladási árán felül. Nincs akadálya annak sem, hogy a már a felárat is tartalmazó számlát állítsanak ki a vevő részére és tájékoztassák a vevőt a plusz díj felszámítás szabályairól. Ebben az esetben, ha a vevő kifizeti a számlát, tudomásul veszi és elfogadja ezen felár érvényesítését. Azonban nincsen olyan jogszabály, amely ezen plusz díj elismerését kötelezővé tenné a vevő számára, azaz, ha a vevő vitatja ennek a díjnak a felszámítását, akkor az értékesítő a vételárba azt nem tudja érvényesíteni. Egyfajta felárról lévén szó, annak áfajogi megítélésénél az eredeti ügyletre vonatkozó szabályok az irányadóak. Vagyis a szóban forgó a felár osztja az eladott termék adójogi sorsát, a termékértékesítés adóalapjába beletartozik (ugyanazon áfakulcs alkalmazandó) még abban az esetben is, ha azt a számlán külön soron kerül feltüntetésre az értékesítő részéről. Mivel a felár egyfajta értékesítési árkorrekció így, számviteli szempontból a felár összege is értékesítés nettó árbevételének minősül és akként is kell könyvelni.