A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:155. § (2) bekezdése értelmében, ha vállalkozások közötti szerződés esetén a kötelezett fizetési késedelembe esik, köteles a jogosultnak a követelése behajtásával kapcsolatos költségei fedezésére 40 eurónak a Magyar Nemzeti Bank késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdőnapján érvényes hivatalos deviza-középárfolyama alapján meghatározott forintösszeget megfizetni. A felek közti megállapodásban a behajtási költségátalány kizárása, vagy 40 eurónál alacsonyabb összegben történő meghatározása semmis, ez azonban nem jelenti azt, hogy a jogosult a költségátalány iránti igényéről a későbbiekben nem mondhat le, azt nem engedheti el, illetve a Ptk. 6:46. §-ában rögzített elszámolási sorrendet nem változtathatja meg.

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 102. § (1) bekezdés d) pontja ingyenes vagyonszerzés esetén a követelés elengedését vonja illetékfizetési kötelezettség alá. Itt viszont gyakorlatilag nem követelés elengedésről van szó, hanem egy üzletpolitikai döntésről. A jogosult a tárgyévhez vagy a tárgyévet megelőző üzleti évekhez kapcsolódó és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg rendezett behajtási költségátalány összegét az egyéb bevételek között számolja el. Tehát – az óvatosság elvét szem előtt tartva – a jogosult csak akkor köteles a behajtási költségátalány összegét a könyveiben feltüntetni, ha az hozzá ténylegesen befolyt, a pénzügyileg nem rendezett összeget követelésként nem tartja nyilván, azaz nem követelést enged el. 

Mindezek alapján, ha a jogosult a behajtási költségátalány iránti követelését nem érvényesíti (arról lemond, azt elengedi), annak nincs ajándékozási, illetve egyéb illetékvonzata, tehát sem illetékfizetési, sem bejelentési kötelezettség nem vonatkozik az ügyletre.