A számla egyik legfontosabb tartalmi eleme (ha lehet egyáltalán fontossági sorrendet felállítani) a teljesítési időpont, vagyis általánosságban az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja.

A teljesítési időpontnak azért van jelentősége, mert többnyire az dönti el, hogy az adott számla adótartalmát melyik adóelszámolási időszakban vesszük figyelembe akár fizetendő, akár levonható adóként. Azonban – mint látni fogjuk a későbbiekben – léteznek olyan gazdasági események, amelyeknél az adófizetési kötelezettség nem a teljesítés időpontjában keletkezik.

Alapvetően teljesítési időpontként a következő időpontok jöhetnek számításba:
– a gazdasági esemény beteljesedése, tényállásszerű bekövetkezése,
– a termék vagy szolgáltatás ellenértékének esedékessége,
– a termék vagy szolgáltatás ellenértékébe beszámító előleg átvétele,
– a számla kiállításának dátuma (2015.07.01-jétől)

Némi zavart az okoz, hogy a fentieken kívül az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjaként bizonyos esetekben a teljesítést követő hó 15. napja, a számla kézhezvétele, vagy a számla kiállításnak az időpontja is számításba jöhet, de hangsúlyozandó, hogy ezek nem teljesítési időpontként szerepelnek a számlán.

1. A gazdasági esemény tényállásszerű bekövetkezése (Áfa tv. 55. §)

Főszabályként a törvény előírja, hogy a teljesítési időpont a gazdasági esemény tényállásszerű bekövetkezése. Mint látható, nem túl „sarkos”, sokkal inkább keretjellegű szabályról van szó. A törvény részben a szerződő felek belátására, szerződési akaratára bízza a teljesítési időpont meghatározását. Jelentőséggel bír ezért, hogy a nagy összegű szerződések esetén pontosan körül kell írni a gazdasági események teljesülésének tényállásszerű paramétereit, elkerülendő a hatósági jogalkalmazókkal a jogvitákat. A gyakorlati élet szempontjából a gazdasági esemény tényállásszerű bekövetkezése azon időpont, amelytől kezdődően a teljesítésre kötelezett a teljesítménye ellenértékét jogosan követelheti. Az ellenérték követelhetőségét rendre minőségi és mennyiségi feltételek teljesüléséhez kötik. Természetesen „pulton keresztüli” forgalomnál, amikor a teljesítés és viszontteljesítés egyidejűleg történik, értelmezési nehézség nem adódik.

A termékértékesítések esetében a jogszabály előírja a gazdasági tényállásszerű megvalósulásának ismérveit a termékértékesítések definíciójában (Áfa tv. 9-10. §).
• Alapesetben a termékértékesítés teljesítési időpontja az, amikor a vevő tulajdonjogot szerez a terméken.
• Tulajdonjog fenntartással történő értékesítés esetén a teljesítés időpontja az, amikor a vevő birtokába adjuk a terméket.
• Részletfizetés vagy zártvégű pénzügyi lízing esetében szintén a termék birtokba adása a teljesítési időpont, ha a birtokba adás megelőzi a tulajdonjog átszállásának időpontját.
• Eladási bizományosi szerződés esetében a megbízó akkor teljesíti az értékesítést, mikor a bizományos saját nevében értékesíti a terméket.

Ha nagy mennyiségű terméket adnak bizományba, amit a bizományos több adóelszámolási időszakon keresztül értékesít, akkor a bizományos értékesítéseit időszakonként számolják össze, és a megbízó az értékesített mennyiség ismeretében a határozott időszaki elszámolás szabályai alapján állítja ki a számlát a bizományos felé.
• Vételi bizomány esetében a bizományos azzal a teljesítési időponttal állítja ki a számlát megbízója felé, amely teljesítési időponttal neki számlázott az eladója.
• Adós és hitelező közötti, a hitelszerződés felmondásának következtében létrejövő zálogtárgy értékesítés esetén, az adós értékesítés teljesítési időpontja az, amikor a hitelező értékesíti a zálogtárgyat saját nevében.

Mint láthattuk, ha egy adott materiális jószág adásvételéről szerződnek, akkor a teljesítés időpontjaként a birtokbaadás, vagy a tulajdonjog átszállásának időpontja (értelemszerűen abba beletartozik a birtoklás joga is) értendő, illetve a kettő közül a korábban bekövetkező.

Ha több darab termék adásvételére szerződnek, pl. 100 db teherautó leszállítására, és az ellenértéket egy összegben, egy aktussal kell megfizetni, akkor a teljesítési időpont a 100 db tehergépkocsi teljes körű leszállításának az időpontja lesz (életszerűen előleget szoktak fizetni, de ez a későbbiekben kerül tárgyalásra).

Ha szolgáltatási szerződést kötnek a felek, és az ellenérték egy aktussal kerül szerződés szerint megfizetésre, akkor a teljesítés időpontja a kötelezett, szerződés szerinti elismert jó teljesítésének az időpontja. Például 1000 méter csatornavezeték lefektetése esetén, ha az ellenérték egy aktussal kerül szerződés szerint megfizetésre, akkor a teljesítés időpontjának a vezeték műszaki terveknek megfelelő, teljes körű lefektetésének az időpontját tekinthetjük.

Amennyiben a felek az ellenértéket teljes egészében, még a teljesítést megelőzően kifizetik, úgy a teljes összeg előlegnek minősül, amelyről előlegszámlát kell kiállítani Végszámla kiállításáról sem szabad azonban megfeledkezni, még akkor sem, ha az pénzügyi teljesítést nem igényel, illetve adófizetést nem keletkeztet, mivel az előlegnél a teljes adóösszeg megfizetésre került. Az adóhatóság jogértelmezése szerint, ha 100% előleg kerül kifizetésre és az előlegfizetéskor a végteljesítés időpontja ismert, akkor elegendő egyetlen előleg számlát kiállítani az ügyletről, amely számlán azonban meg kell jegyezni, hogy az adott bizonylat egyben végszámlának is minősül, és fel kell tüntetni a végteljesítés időpontját is.

A törvény szerint, ha a szerződés tárgya felosztható, és a felosztásnak akadálya nincs, akkor a részteljesítés is teljesítés. A szabály végtelenül egyszerűnek tűnik, de vigyázni kell az alkalmazásával.

A teljesítés időpontja az ügylet részbeni (részteljesítés) tényállásszerű megvalósulása lesz. A szabály csak akkor alkalmazható, ha a felek megegyeznek a részteljesítésben, és annak volumenét, feltételét és az aktuális ellenérték részét meghatározzák. Ha nem egyeznek meg a részteljesítésben, akkor az előre fizetett összeg előlegnek minősül akkor is, ha már történt részleges munkavégzés. A részteljesítés esetén az adófizetési kötelezettség nem az aktuális részösszeg átvételekor, hanem a kötelezett szerződés szerinti részteljesítésekor keletkezik. Egymás felé ki kell mutatni a követelést, illetve a kötelezettséget a kiállított számla alapján.

Előző példa alapján, ha a felek megállapodnak abban, hogy a teljesítésre kötelezett az ellenérték 30%-ára jogosult 500 méter cső lefektetése után, akkor a 30%-nak megfelelő ellenértéket a teljesítésre kötelezettnek abban az esetben is ki kell számláznia, ha az ellenértéket nem fizetik meg számára a részfeladat befejezése után. Természetesen a szerződés módosítására bármikor sor kerülhet.

Tekintettel arra, hogy a törvény nem köti ki azt, hogy mikor kell a részteljesítésekről megállapodni, így az bármikor alkalmazható folyamatban lévő szerződéses kapcsolatok esetén is. Vagyis a teherautós példánál maradva, ha a szerződésben az ellenérték egyösszegű megfizetése szerepel, attól még a későbbiekben dönthetnek a felek úgy, hogy például 30 db gépjármű leszállításakor elszámolnak az addigi teljesítésről, ezt azonban kívánatos írásban rögzíteni a jogviták elkerülése miatt.

Oszthatatlan termék vagy szolgáltatás esetén a részteljesítés fogalmilag kizárt, például egy adott lakás vagy szolgalmi jog átengedése esetén.

2. A termék vagy szolgáltatás ellenértékének az esedékessége (Áfa tv. 58. §)

A törvény az ellenérték esedékességét, a fizetési határidőt tekinti teljesítési időpontnak a határozott időszakonként történő elszámolásnál.

Több termék adásvételére irányuló szerződésnél a szabály alkalmazhatósága fennáll akkor, ha határozott időszakonként számolnak el a leszállított termékekről.

Például a már említett 100 db gépjármű esetén, ha a szerződésben azt kötik ki, hogy havonta elszámolnak a leszállított mennyiségről, akkor a fizetési határidő lesz a teljesítés időpontja. Ugyanilyen módon kell az üzletekbe a gyártó vagy a nagykereskedő által kiszállított termékek esetében meghatározni a teljesítési időpontot, ha időszakonként számolnak el, vagy például az előző részben említett eladási bizomány esetében is.

Jellemzően a fizetési határidőt, mint teljesítési időpontot kell alkalmazni a folyamatosnak tekintett szolgáltatásoknál, és az átalánydíjas szerződéseknél. Pl. bérbeadás, könyvelés, közüzemi szolgáltatások, átalánydíjas szerződések, munkaerő-kölcsönzés, takarítás, különböző jogok átengedése stb.

Bár az építőiparra nem jellemző, de alkalmazható a határozott időszaki elszámolás szabálya olyan építőipari szolgáltatásoknál is, ahol nem részteljesítésben állapodnak meg, hanem az elvégzett munka értékét időszakonként állapítják meg. Pl. nem abban állapodnak meg, hogy az alap elkészítése után annak ellenértékét megfizetik, hanem abban, hogy a havi teljesítményt, az anyag és a rezsi óradíj alapján kifizeti a megrendelő a vállalkozónak.

Fontos tudnivaló, hogy amennyiben a határozott időszaki elszámolás időtartama az egy évet (nem naptári év), a 365 napot meghaladja, úgy a 365 napról külön el kell számolni. A 12. hónap utolsó napja lesz a teljesítési időpont...

A cikk még nem ért véget!