Külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepei

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 2. § (2) bekezdése és 3. § (1) bekezdés 2. pontja alapján a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, mint vállalkozás a számviteli törvény hatálya alá tartozik.

Így a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe a számviteli törvény előírásai szerint köteles a könyveit vezetni, illetve az üzleti évéről a számviteli törvény szerinti beszámolót elkészíteni. Fontos hangsúlyozni, hogyha a fióktelep külföldi (pl. anyavállalati) könyvelő szoftverrel dolgozik, akkor is a könyvvezetésnek a számviteli törvény előírásainak meg kell felelnie (a számviteli törvény előírásai szerint összeállított számlarend alapján kell folyamatosan, tételesen a gazdasági eseményeket elszámolni, nem elegendő és így nem szabályszerű az éves könyvelés, a főkönyvi kivonat év végén való „átfordítása”).

A számviteli törvény előírásai szerint elkészített beszámolót – fő szabály szerint – a vállalkozásokra vonatkozó általános előírások szerint kell a cégszolgálatnál letétbehelyezni, közzétenni. A számviteli törvény 155. § (5) bekezdés d) pontjának az előírása szerint a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepének beszámolóját könyvvizsgálati kötelezettség terheli (azaz nem élhet nagyságrendi mentesítéssel).

A számviteli törvény 154/A. § előírása alapján azonban az a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, amely vállalkozás székhelye az Európai Unió valamely tagállamában található, mentesül a számviteli törvény általános letétbe helyezési, közzétételi, valamint könyvvizsgálati kötelezettsége alól. Ez a mentesség azon külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeire is vonatkozik, amely vállalkozások székhelye az Izlandi Köztársaságban, a Liechtensteini Nagyhercegségben vagy a Norvég Királyságban van.

Ha azonban – az előbb leírt szabályok szerint – a fióktelep a saját beszámolója tekintetében mentesül a közzétételi, letétbehelyezési és könyvvizsgálati kötelezettség alól, akkor a fióktelep köteles a fióktelep működéséről készített éves beszámoló megtekintését, valamint azokról másolat készítését a fióktelep székhelyén az érintett felek részére lehetővé tenni. A számviteli törvény 154/A. § (3) bekezdése kimondja továbbá, hogy a fentiek szerinti mentesítéssel élő fióktelepek kötelesek a külföldi székhelyű vállalkozás által a székhely szerinti állam jogszabályai alapján összeállított éves beszámolót, illetve összevont (konszolidált) éves beszámolót Magyarországon az általános szabályok szerint közzétenni és letétbe helyezni (feltéve, hogy ezen beszámolóknak az összeállítása, ellenőrzése, közzététele és letétbe helyezése az Európai Unió vonatkozó irányelveivel összhangban történt). A számviteli törvény előírása szerint a közzétételi és letétbehelyezési kötelezettségének a fióktelep magyar nyelven köteles eleget tenni. A fióktelep éves beszámolóját nem kell közzétenni, könyvvizsgálatát elvégeztetni akkor sem, ha a külföldi székhelyű vállalkozás üzleti éve eltér a magyarországi fióktelep üzleti évétől.

A számviteli elszámolások során a leggyakrabban előforduló probléma a fióktelep és a külföldi székhelyű vállalkozás közötti pénzmozgások jogcímeinek, gazdasági tartalmának a megítélése. A gazdasági eseményeket bizonylat alapján lehet elszámolni, így a fióktelep és a külföldi székhelyű vállalkozás közötti pénzmozgásokat is szerződésekkel, megállapodásokkal dokumentálni kell (azaz mire adja az anyacég a pénzt, kölcsönt, támogatást, jegyzett tőkét stb.).

A magyarországi fióktelepek sok esetben valamilyen szolgáltatást nyújtanak – harmadik feleken kívül – a külföldi székhelyű vállalkozásuk (anyacégük) felé is. A számviteli törvény 72. § (2) bekezdés b) pontjának előírása alapján a fióktelepnél a teljesítés időszakában (üzleti évében) elszámolt értékesítés nettó árbevétele magában foglalja a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe által a külföldi székhelyű vállalkozásnak teljesített szolgáltatásnyújtás számlázott ellenértékét az egymás közötti megállapodásban, szerződésben meghatározott feltételek teljesülésekor a külföldi székhelyű vállalkozás által elismert – általános forgalmi adót nem tartalmazó – összegben.

Így, ha a fióktelep szolgáltatást nyújt a külföldi anyavállalatának, akkor ezt a nyújtott szolgáltatást a külföldi székhelyű vállalkozás felé számláznia kell, azt árbevételként ki kell mutatnia. A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy a külföldi székhelyű vállalkozás a működés költségeinek, ráfordításainak fedezetére rendelkezésre bocsájt pénzt, azt azonban nem lehet támogatásnak tekinteni és egyéb bevételként elszámolni, ha a fióktelep tevékenységének ellenértéke van mögötte, mert azt számla alapján árbevételként kell elszámolni. Természetesen a fióktelep és a külföldi székhelyű vállalkozás közötti készletértékesítéseket is számlázni kell, azt árbevételként kell elszámolni. Eszerint kell eljárni akkor is, hogyha a magyarországi fióktelep a külföldi székhelyű vállalkozás másik külföldi fióktelepének végez termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást.

A számviteli törvény 35. § (6) bekezdésének előírása szerint a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepénél jegyzett tőkeként kell kimutatni a működéshez, a tartozások kiegyenlítéséhez szükséges, a külföldi székhelyű vállalkozás által biztosított – tartósan és ilyen címen a fióktelep szabad rendelkezésére bocsátott – vagyont. Ez a vagyon nem a tevékenység napi működési költségeinek fedezetére szolgál, a vagyonnak az a rendeltetése, hogy tartósan biztosítsa a működés feltételeit, a működéshez szükséges eszközök forrása legyen. A fióktelep jegyzett tőkéjének – mint minden más vállalkozásnál is – tartós forrásnak kell lenni, amelyet a cégbíróságon is be kell jegyeztetni.

A számviteli törvény 50. § (7) bekezdésének előírása szerint a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepénél a működéséhez, a tartozások kiegyenlítéséhez biztosított, tartósan rendelkezésre bocsátott vagyonként – azaz jegyzett tőkeként – kapott nem pénzbeli hozzájárulás szerződés, megállapodás szerinti értéke (legfeljebb a vámérték és a számviteli törvény szerinti egyéb beszerzési érték együttes összege) minősül bekerülési (beszerzési) értéknek. Ebből következően megállapodásban kell rögzíteni, hogy mit és milyen értékkel allokál a külföldi székhelyű vállalkozás a magyarországi fióktelepéhez.

A fióktelepnél is vannak, lehetnek jegyzett tőkeváltozások (jegyzett tőke emelése, illetve leszállítása), mely változásokat egy évben egyszer kell a cégbírósághoz bejelenteni (a cégbíróság bejegyzésével egyidejűleg számolható el a könyvekben a jegyzett tőke változása). A magyarországi fióktelepre is vonatkoznak a számviteli törvény könyvvezetési kötelezettségre vonatkozó előírásai. Így a jegyzett tőkének tőkekivonással történő csökkentését is könyvelnie kell, a számviteli törvény 35. § (4) bekezdése alapján, a cégbejegyzés időpontjával. Amennyiben a jegyzett tőkének tőkekivonással történő leszállítása eszközök átadásával valósul meg, az átadásra kerülő eszközök értékét a számviteli törvény szerint a létesítő okiratban (az adott esetben a külföldi székhelyű vállalkozás és a magyarországi fióktelepe közötti megállapodásban) kell meghatározni. A külföldi székhelyű vállalkozás és a magyarországi fióktelepe között jogi értelemben ugyan valódi tranzakció nincs, de a fióktelepnek a számviteli törvény előírása alapján az átadott eszközöket értékesítésként el kell számolnia [számviteli törvény 72. § (4) bekezdés c) pontja].

A számviteli törvény 50. § (8) bekezdésnek előírása szerint a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe működése során beszerzésként – jellemzően importbeszerzésként – köteles elszámolni a külföldi székhelyű vállalkozástól, vagy annak más fióktelepétől kapott eszköz számla szerinti értékét. A számviteli törvény hivatkozott előírása beszerzés esetén is előírja a magyarországi fióktelep és a külföldi székhelyű vállalkozás, illetve a külföldi székhelyű vállalkozás más fióktelepei közötti számlázást.

Magyarországi székhelyű vállalkozások külföldi fióktelepei

Ha a magyarországi székhelyű vállalkozás külföldön fióktelepet hoz létre, akkor a külföldi fióktelep működésére a külföldi jog az irányadó (bejegyzés, tevékenység végzésének feltételei, könyvvezetési-, adózási kötelezettség stb.). A leggyakrabban előforduló kérdés, hogy ki kell-e mutatni a külföldi fiókteleppel kapcsolatos gazdasági eseményeket a magyar vállalkozás könyveiben, és ha igen, akkor hogyan? Általában a külföldi fióktelepen találhatók az eredeti alapbizonylatok, ha kell mégis könyvelni, akkor azt a magyar vállalkozás milyen bizonylatok alapján tudja megtenni?

A magyar vállalkozás külföldi fióktelepe a magyar vállalkozás jogi személyiséggel nem rendelkező, de gazdálkodási önállósággal felruházott szervezeti egysége, függetlenül attól, hogy az adott fióktelepet a magyar vállalkozás székhelyének államától eltérő országban alapították.

A teljesség számviteli alapelvéből következik, hogy a magyar vállalkozásnak könyvelnie kell mindazon gazdasági eseményeket, amelyeknek az eszközökre és a forrásokra, illetve a tárgyévi eredményre gyakorolt hatását a beszámolóban ki kell mutatni. Tekintettel arra, hogy a külföldi fióktelep egy magyar vállalkozás része, ezért a fióktelep tevékenysége a magyar vállalkozás tevékenységének is a része, így a magyar vállalkozásnak a külföldi fiókteleppel kapcsolatos gazdasági eseményeket teljes körűen könyvelnie kell, az a magyar vállalkozás beszámolójának a részét képezi.

A magyar vállalkozás külföldi fióktelepe ugyanúgy viselkedik, mintha a magyar vállalkozásnak belföldön lenne telephelye, mert a belföldi telephely gazdasági eseményeit is teljes körűen, tételesen el kell számolni a könyvekben. A külföldi fióktelepeknek általában az adott ország szabályai szerint kell beszámolót készítenie. A magyar vállalkozásnál a számviteli törvényben előírt beszámolókészítési kötelezettség azonban nem teljesíthető a fióktelepek külföldi szabályok által összeállított beszámolóinak és a magyar székhely „önálló” beszámolójának összesítésével, konszolidálásával, mert a külföldi fióktelepnél felmerült gazdasági eseményeket a magyar vállalkozás könyveiben tételesen, egyesével, a számviteli törvény előírásainak megfelelően kell elszámolni (de az is lehet, hogy a külföldi fióktelep ugyanazt a gazdasági eseményt a külföldi jog alapján másképpen számolja el).

Az előbbiekből következően a külföldi fióktelep minden gazdasági eseményét, eszközeit és kötelezettségeit, az azokban bekövetkezett változásokat tételesen és folyamatosan rögzíteni kell mind a külföldi fióktelep, mind pedig a magyarországi vállalkozás nyilvántartásaiban. Mivel a külföldi fióktelep jogilag része a magyar vállalkozásnak, a külföldi fióktelep és a magyar vállalkozás vagy annak más fióktelepe közötti tranzakciókat belső elszámolásokkal kell szerepeltetni a magyar vállalkozás nyilvántartásaiban. A külföldi fióktelephez a jegyzett tőkébe hozzárendelt (hozzáallokált) eszközöket a belső elszámolásokban kell elkülönítetten nyilvántartani. A külföldi fióktelepnél történő jegyzett tőke leszállítása során a magyar vállalkozásnak (tulajdonosnak) visszaadandó eszközöket vissza kell allokálni a magyar vállalkozáshoz. A visszaallokáció számviteli értelemben azt jelenti, hogy az elkülönített nyilvántartásokban a fióktelep számviteli nyilvántartásaiból a vállalkozás számviteli nyilvántartásaiba történik az eszközök átvezetése.

Mivel a magyar vállalkozás könyvelésének az adózási követelményeket is ki kell szolgálnia, az ennek való megfelelés érdekében a magyar vállalkozásnak biztosítania kell a fióktelepek gazdasági eseményei könyvelésének megfelelő alátámasztását, elkülönítését. Ezért a magyar vállalkozás könyveiben a külföldi fiókteleppel kapcsolatos gazdasági eseményeket indokolt elkülönített főkönyvi számlákon megnyitni (vagyis külön alszámlákon kimutatni a külföldi fióktelep tevékenységéből származó bevételeket és az ezzel szemben felmerült költségeket, ráfordításokat).

A magyar vállalkozásnál történő könyvelés során abból kell kiindulni, hogy a külföldi fióktelep jogilag része a magyarországi vállalkozásnak, a külföldi fióktelep ügyletét a magyar vállalkozás ügyletének is kell tekinteni. Így minden költséget (anyagot, igénybe vett szolgáltatást, bért, más adókat) úgy kell szerepeltetnie a magyar vállalkozásnak a magyar számviteli törvény előírása szerint vezetett nyilvántartásaiban, mintha tevékenységét nem külföldi fióktelepen, hanem bármely belföldi telephelyén végezné, azzal az eltéréssel, hogyha a külföldi fióktelep külföldön vásárol, akkor az a magyar vállalkozás könyvelésében importbeszerzésnek minősül. A magyar vállalkozásnál a külföldi fióktelepként fizetendő nyereségadó összegét a számviteli törvény 87. § alapján a társasági adóval azonosan kell elszámolni a külföldön megfizetett nyereségadót is.

A külföldi fióktelep bizonylatai általában devizában meghatározottak, a bizonylatok értékadatait – mivel a magyar vállalkozás általában Ft-ban vezeti a könyveit – a számviteli törvény előírásai alapján a tényleges felmerüléskori, illetve teljesítéskori – számviteli politikában választott – árfolyam figyelembevételével indokolt forintra átszámítani (azaz nem a külföldi fióktelep árfolyamával történik a könyvelés).

A magyar vállalkozásnál a könyvelés történhet az eredeti bizonylatok vagy hiteles másolatok alapján is, feltétel azonban, hogy hatósági ellenőrzéseknél a magyar vállalkozás – a magyar jogszabályoknak megfelelve – gondoskodjon a bizonylatokhoz való megfelelő hozzáférés lehetőségéről.