A munkahelyvédelmi akcióterv keretében meghirdetett bértámogatásról megjelent 105/2020. (IV.10.) Korm. rendeletet a 141/2020. (IV.21.) Korm. rendelet további kedvező intézkedésekkel módosította.

Rövid összefoglalónkban az április 21-én kihirdetett kormányrendelet legfontosabb rendelkezéseit ismertetjük.

1. A rendelet értelmében csökkentett munkaidőnek minősül a munkaszerződésben rögzített munkaidő csökkentése, ha három havi átlagban eléri a módosítás előtti munkaidő huszonöt százalékát, de nem haladja meg annak a nyolcvanöt százalékát. A rendelkezés értelmében tehát a napi 8 órás munkaidő napi 2 órára és legfeljebb napi 6,8 órára történő csökkentése esetén lehet kérelmezni a munkavállalók bértámogatását.
2. Pontosításra került az egyéni fejlesztési idő meghatározása is. E szerint a munkavállaló a munkaköréhez vagy a munkáltató tevékenységéhez kapcsolódó szakmai fejlesztés érdekében a támogatás időtartama alatt vagy az azt követő két éven belül a csökkentett munkaidő harminc százalékának megfelelő mértékben mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól, melyre munkabér megilleti őt.
   A munkáltató és a munkavállaló egyéni fejlesztési időben történő megállapodása csak abban az esetben kötelező, ha a csökkentett munkaidő a módosítás előtti munkaidő felét meghaladja, azaz, ha például a napi 8 órás munkaidő napi 5 vagy napi 6 órára csökken, vagy a napi 6 órás részmunkaidő napi 4 órára csökken. Ha a feleknek kötelező egyéni fejlesztési időben megállapodniuk, a munkáltatónak az egyéni fejlesztési időre munkabér fizetési kötelezettsége van úgy, hogy a munkavállaló munkabérének a támogatásnak és az egyéni fejlesztési időre járó díjazásnak együttesen el kell érnie a munkavállaló alapbérét.
   Abban az esetben, ha a csökkentett munkaidő nem haladja meg az eredeti munkaidő felét, a feleknek nem kötelező egyéni fejlesztési időben megállapodni, abban csak megállapodhatnak. Tehát ha például a 8 órás munkaidőt napi 3 vagy 2 órára csökkentik, vagy ha a napi 6 órás részmunkaidőt napi 3 órára csökkentik a felek, egyéni fejlesztési időben történő megállapodást nem kell kötniük, az nem feltétele a bértámogatás igénylésének. Ebben az esetben tehát nem kell egyéni fejlesztési időre járó munkabért sem fizetni.
3. További lényeges változás, hogy a munkáltatónak a létszámtartási kötelezettsége csak azon munkavállalók tekintetében áll fenn, akikkel együttesen igényelték a bértámogatást.
4. Változott a bértámogatás alapjául szolgáló munkabér meghatározása is, nem a munkavállaló veszélyhelyzet idején fennálló távolléti díja, hanem a munkavállaló kérelem benyújtása napján érvényes alapbére, és a veszélyhelyzet kihirdetésének napján érvényes felszolgálási díjának együttes összege képezi a támogatás számítási alapját.
5. A támogatás havi összegének meghatározásakor figyelembe vehető maximális alapbér a minimálbér kétszerese továbbra is. Miután a támogatás adó és járulék mentes, a támogatás maximális alapja a minimálbér kétszeresének nettó összege, azaz 214.300,- Ft/hó. A támogatás maximális összege a kieső munkaidő 70%-ára járó összeg, mely a 25%-ra (napi 8 óráról 2 órára) csökkentett munkaidő esetén maximum 112.418,- Ft lehet.
6. A támogatás igénybe vehető a csökkentett munkaidőben távmunkavégzésben vagy otthoni munkavégzésben foglalkoztatott munkavállalók tekintetében is, továbbá a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalókra is.
7. Lényeges változás, hogy a feleknek nem kötelező a munkaszerződés módosításában, illetve az egyéni fejlesztési időben külön megállapodniuk, az a rendelet erejénél fogva, a bértámogatásról szóló határozathozatal napján módosul.