Mit kell az adóhatóságnak bizonyítania a rendeltetésellenes joggyakorlás megállapításának alátámasztása érdekében?
A hiteltelen számlák besorolása kapcsán a Kúria megalkotta az 5/2016. KMK-véleményt, mely az Áfa tv. 120. § a) pontja szerinti adólevonás körében elkövetett leggyakoribb visszaélés típusokat nevezte meg. A Kúria az 5/2016. számú KMK-véleményében megállapította, hogy az adólevonási jog gyakorlásához kötelező feltétel az alakilag és tartalmilag hiteles számla. Továbbá rámutatott arra, hogy a tartalmi hitelesség körében pedig vizsgálandó, hogy
- a számlában szereplő gazdasági esemény megtörtént-e,
- az a számlában szereplő felek között valósult-e meg, és
- bizonyítható-e, hogy adócsalás vagy adókijátszás történt.
Ha a gazdasági esemény a számlában szereplő felek között megvalósult, de a számlakibocsátó csalárd magatartást valósított meg, akkor vizsgálni kell, hogy a számlabefogadó tudott-e, illetve tudnia kellett volna-e az adókijátszásról, adócsalásról.
Ez az az esetkör, amely a legnehezebben bizonyítható, és ezért a legnehezebben megállapítható az adóhatóság részéről, mivel ebben az esetben az áfa levonás a konjunktív feltételei teljesültek, vagyis a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás megtörtént, és azt a számlakiállító teljesítette. Azonban a vevő a számla befogadásával adókijátszásban vett részt, mert a számlakiállító, (vagy láncszerződés esetén a sorban valamely korábban szereplő) mégis valamilyen csalárd magatartást (látszólag jogszerűnek tűnő, de valójában rendeltetésellenes magatartást, színlelt ügyletet) valósított meg, ráadásul ezt a vevő tudta.
A gyakorlatban a fiktív számla kapcsán lefolytatott adóellenőrzések döntő része a KMK vélemény első vagy második pontjának megállapításával zárul. Tapasztalataink alapján ugyanakkor az adóhatóság az elmúlt időszakban egyre több megállapítást tesz a harmadik esetkör kapcsán és egyre több Európai Bírósági ítélet is rendelkezésére áll ezen témakört érintően.
Mi kell pontosan bizonyítania az adóhatóságnak ebben az esetben?
Alapvetően azt kell ebben az esetben az adóhatóságnak bizonyítania, hogy a gazdasági esemény formálisan megvalósult, de hiányzik a valós ügyleti szándék, mert a felek elsődleges célja valamilyen adóelőny elérése volt.
A rendelkezésre álló Európai Bírósági ítéletek alapján meghatározhatóak azok a tények, körülmények, amelyek – bár az adóhatóság előszeretettel hivatkozik ezekre - nem alkalmasak a fentiek bizonyítására vagy alátámasztására és így a jogorvoslati eljárás során hivatkozhatóak az adóhatóság megállapításaival szemben.
|
Az észrevétel, illetve a fellebbezés akkor lehet hatékony és sikeres, ha a rendelkezésre álló bizonyítékok, a kialakult hazai és európai bírósági gyakorlat és az egyéni szakmai tapasztalat ötvözete mellett alakítjuk ki álláspontunkat és képviseljük az ügyfelet. |
Ha a rendeltetésellenes joggyakorlás bírósági gyakorlatát részletesen és mélyebben is meg szeretné ismerni, akkor vegyen részt dr. Végvári Tamás az Európai Bíróság döntései az általános forgalmi adóval kapcsolatban című konzultációval egybekötött előadásán 2025. május 7-én! Regisztráció>>
Kérdése merült fel a témával kapcsolatban? Keressen minket bizalommal – töltse ki kapcsolatfelvételi űrlapunkat, örömmel segítünk! ⬇️