Az előző évi transzferár nyilvántartás tárgyévre történő „átmásolása” súlyos hibákat rejthetnek

A transzferárak területe az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet kapott az adóhatóságok részéről, mind nemzetközi, mind hazai viszonylatban. A kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek megfelelő árazása és dokumentálása ma már nem pusztán adminisztratív kötelezettség, hanem az adókockázat kezelés egyik kulcsfontosságú eleme. Bár a legtöbb vállalkozás tisztában van a transzferár szabályok létezésével, a gyakorlatban még mindig számos olyan hiba fordul elő, amely egy adóellenőrzés során jelentős adóhiányt, bírságot eredményezhet.

Ezen kívül változhattak a piaci körülmények, a vállalatcsoport szerkezete, a kapcsolt ügyletek jellege vagy akár a jogszabályi környezet is. Ha a dokumentáció nem tükrözi a tényleges működést, az adóhatóság könnyen megállapíthatja, hogy az nem alkalmas az ügyletek szokásos piaci árának alátámasztására.

Például előfordulhat, hogy egy korábban kizárólag értékesítési funkciókat ellátó leányvállalat időközben marketing vagy beszerzési feladatokat is átvesz az anyavállalattól, azonban a dokumentáció továbbra is a korábbi funkcionális profilt tartalmazza. Hasonló problémát okozhat, ha egy vállalatcsoporton belüli szolgáltatási díj allokációs módszertana megváltozik, de a nyilvántartásban a korábbi megközelítés szerepel. Gyakori eset, hogy a korábban a dokumentációs értékhatárt meg nem haladó ügylet a tárgyévben átlépi a kötelező dokumentációs értékhatárt.

Kritikus terület a funkció és kockázatelemzés. A transzferárazás alapelve, hogy a nyereséget ott kell kimutatni, ahol az értékteremtő tevékenység zajlik, illetve ahol a gazdasági kockázatok ténylegesen felmerülnek. Ennek ellenére sok dokumentáció sablonszerű megállapításokat tartalmaz, és nem mutatja be megfelelően, hogy a vállalatcsoport egyes tagjai milyen szerepet töltenek be az üzleti folyamatokban.

Például egy vállalatcsoporton belüli társaság formálisan szerződéses gyártóként működik, amely kizárólag a kapcsolt vállalkozás utasításait követi és nem viseli sem a piaci kereslet ingadozásából, sem a készletezésből eredő kockázatokat. Ebben az esetben jellemzően csak korlátozott nyereség illeti meg.

Ha azonban a dokumentáció nem mutatja be megfelelően ezt a szerepkört, az adóhatóság arra a következtetésre juthat, hogy a nyereség nem a tényleges értékteremtés helyén jelenik meg, ami a transzferárak módosítását és adóalap korrekciót eredményezhet.

Részben a fentiekből következhet a nem megfelelő összehasonlító elemzés alkalmazása. A transzferárak alátámasztásának egyik legfontosabb eleme annak bizonyítása, hogy a kapcsolt felek között alkalmazott ár vagy elért jövedelmezőségi szint megfelel annak, amit független felek hasonló összehasonlítható körülmények között alkalmaznának. Legjellemzőbb hibák, hogy az elemzés során nem megfelelő földrajzi piacról választanak összehasonlítható vállalatokat, vagy olyan cégeket vesznek figyelembe, amelyek üzleti modellje és tevékenysége lényegesen eltér a vizsgált társaságétól. Az ilyen típusú hibák egy ellenőrzés során akár adóalap korrekcióhoz is vezethetnek.

Például, egy közép-európai piacon működő vállalatot kizárólag nyugat-európai vagy tengerentúli társaságok adataival hasonlítanak össze, figyelmen kívül hagyva a gazdasági környezet és a piaci viszonyok különbségeit. A második esetben egy korlátozott kockázatú gyártóként működő társaság jövedelmezőségének vizsgálatához nem tekinthetők megfelelő összehasonlító vállalkozásoknak azok a cégek, amelyek jelentős K+F tevékenységet folytatnak.

Kiemelt figyelmet érdemelnek a csoporton belüli szolgáltatások is. A menedzsment, informatikai, marketing vagy HR szolgáltatások díjazása rendszeresen az adóhatósági vizsgálatok fókuszába kerül. Sok esetben a vállalkozások rendelkeznek ugyan számlákkal és szerződésekkel, azonban nem tudják megfelelően igazolni, hogy a szolgáltatások ténylegesen megvalósultak, és azok valódi üzleti előnyt biztosítottak a fogadó fél számára.

A transzferár szabályok szerint ugyanis nem elegendő egy költség csoporton belüli továbbterhelése, hanem bizonyítani kell azt is, hogy egy független vállalkozás hasonló körülmények között hajlandó lett volna fizetni az adott szolgáltatásért.

Gyakori probléma a részvényesi tevékenységek továbbterhelése is, például amikor az anyavállalat a saját befektetői, tulajdonosi vagy vállalatirányítási feladataival kapcsolatos költségeket kívánja a leányvállalatokra áthárítani, noha ezekből azok nem részesülnek közvetlen üzleti előnyben. Ugyancsak kockázatos lehet, ha egy marketing- vagy HR-szolgáltatás díját valamennyi csoporttag között automatikusan osztják szét, anélkül, hogy vizsgálnák, az adott társaság ténylegesen igénybe vette-e a szolgáltatást. Az ilyen esetekben az adóhatóság nemcsak a szolgáltatás díjazásának piaci jellegét, hanem akár magának a költségnek az elszámolhatóságát is megkérdőjelezheti.

Ne bízza a véletlenre cégcsoportja adózási biztonságát: a SALDO Zrt. szakértelmével a kötelező transzferár-adminisztrációt rejtett kockázatból az adóellenőrzésekkel szembeni stabil védőpajzzsá alakítjuk! 

Keressen minket bizalommal, kérje ajánlatunkat – töltse ki kapcsolatfelvételi űrlapunkat! ⬇️