Az adatszolgáltatás elsődleges célja az, hogy az adóhatóság megfelelő adatokkal rendelkezzen a transzferárképzésből adódó adókockázatok kiszűréséhez. Eddig ugyanis nem álltak az adóhatóság rendelkezésére ügyleti szintű adatok a kapcsolt vállalkozások egymás közötti tranzakcióiról. Ezek az adatok az országonkénti (CbC) adatszolgáltatással kiegészítve egy eddig soha nem látott szintre emelik az adóhatóság eszköztárát a kapcsolt vállalkozások egymás között folytatott ügyleteinek ellenőrzésére. Nemzetközi tapasztalat, hogy hasonló adatszolgáltatás bevezetése után mind a transzferárellenőrzések, mind pedig a megállapítások darabszáma jelentősen nőtt, ezért úgy gondoljuk, hogy a transzferárellenőrzések intenzitása Magyarországon is nőni fog. Az adatszolgáltatás másodlagos, de nem elhanyagolható hatása, hogy az adóhatóság ellenőrizni tudja, hogy a vállalkozások időben eleget tettek-e a transzferár dokumentáció készítési kötelezettségüknek, mivel az adatszolgáltatást annak hiányában nem fogják tudni teljesíteni. ###Transzferár-nyilvántartás készítése, tanácsadás, hírek, képzések és szakkönyvek a SALDO kínálatában! [Mindent a transzferárról >>](https://saldo.hu/transzferar?utm_source=transzferarprcikk) Jelen cikkünkben az új adatszolgáltatás tartalmának ismertetésén túl, gyakorlati példákon keresztül is bemutatjuk, hogy az miben segítheti az adóhatóság transzferár ellenőrzési tevékenységét. Ismertetjük továbbá, hogy milyen jogesetek vezettek az adatszolgáltatás bevezetéséhez, és az egyéb transzferár jogszabályok idei változásához. Az adatszolgáltatási kötelezettség mellett ugyanis viszonylag kevés szó esik a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) további, szokásos piaci ár meghatározását érintő változásairól, amire azonban szintén érdemes felkészülni a kapcsolt vállalkozásoknak. Az új adatszolgáltatási kötelezettség adattartalma A nyári adócsomagban az Országgyűlés új transzferár adatszolgáltatási kötelezettséget vezetett be a kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek dokumentálására. A Tao. tv. módosított 18. § (5) bekezdése szerint a transzferár nyilvántartásra kötelezett adózók a bevallás benyújtásáig kötelesek rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket szerepeltetniük kell az éves társasági adóbevallásukban. A rögzítés módját a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 32/2017. (X. 18.) NGM rendelet módosítása fogja tartalmazni. A módosított rendelet értelmében adatot szolgáltatni – fő szabály szerint – a transzferár nyilvántartás készítésére kötelezett adózóknak kell majd, a dokumentációs értékhatár 50 millió forintról 100 millió forintra fog emelkedni. Bizonyos nyilvántartáskészítés alól mentesülő esetekben (magánszeméllyel nem egyéni vállalkozóként kötött szerződés, a független féltől származó költségek haszon nélküli továbbterhelése, ingyenes pénzeszközátadás és -átvétel) egy szűkebb adattartalmú adatszolgáltatási kötelezettsége kerül bevezetésre. ###Transzferár-nyilvántartás készítése, tanácsadás, hírek, képzések és szakkönyvek a SALDO kínálatában! [Mindent a transzferárról >>](https://saldo.hu/transzferar?utm_source=transzferarprcikk) Szűkített adatszolgáltatás esetében: 1. az ügylet megnevezéséről és karak­teri­zációjáról, 2. az ügylet legjellemzőbb TEÁOR kódjáról, 3. az ügyletben érintett másik kapcsolt vállalkozás adatairól, 4. az ügylet nettó ellenértékéről, továbbá 5. az esetleges társasági adóalap-korrekció mértékéről kell számot adni. Az első és az ötödik bekezdés érdekességét az adja, hogy transzferár dokumentáció hiányában sem a karakterizációt, sem a társasági adóalap korrekció esetleges mértékét nem lehet megállapítani. Az értékhatárt meghaladó esetekben a fenti öt adaton kívül olyan adatokat kell szolgáltatni, amelyek csak abban az esetben állhatnak az adózó rendelkezésére, ha a transzferár nyilvántartását már előzetesen elkészítette. Ezek az adatok ugyanis transzferár dokumentáció hiányában nem előállíthatóak. 6. Az első ilyen adat a transzferár-megállapítási módszer, amely esetében a Tao. tv.-ben felsorolt öt nevesített módszer és az egyéb módszer megadása közül lehet majd választani. 7. Ezt követi az alkalmazott jövedelmezőségi mutatók bemutatása, amelyek természetesen módszer- és ügyletfüggőek. Összehasonlító árak módszere alkalmazása esetén a jövedelmezőségi mutatóként a franchise ügylet esetében például százalékos jogdíjat, kölcsön esetén referenciakamatot jelölhetünk. Ügyleti nettó jövedelem módszer alkalmazása esetében pedig például árbevétel, vagy költség arányos üzemi eredményt, bruttó árrést, vagy Berry-rátát lehet majd választani. Tekintettel azonban arra, hogy az ügyletektől függően lehetetlen az összes nyereségmutatót szerepeltetni, ezért választhatjuk az egyéb kategóriát is. 8. Kötelező lesz az alkalmazott számviteli sztenderd megadása, amennyiben az a módszer alkalmazásánál értelmezhető. 9. Az adatszolgáltatásban szerepeltetni kell a szokásos piaci árat vagy jövedelmezőségi tartományt, a választott módszertől függően. 10. Amennyiben az adózó adóalap-kiigazítással számolt, szerepeltetni kell az adott ügyletben ténylegesen alkalmazott árat, vagy mutatót. Az adatszolgáltatás bevezetésével egy­időben változni fog a nyilvántartáshoz kapcsolódó bírság megállapításának módszere is. Jelenleg a fődokumentum és az ügyleteket tartalmazó helyi dokumentumok egyetlen nyilvántartásnak minősülnek. A nyilvántartási kötelezettség megsértése miatti bírságot azonban nyilvántartásonként lehet kiszabni. A módosítás alapján a fődokumentum egy darab, a helyi dokumentumok pedig ügyletenként (összevont ügyletenként) egy-egy darab nyilvántartásnak fognak minősülni. Az adatszolgáltatás transzferár dokumentáció hiányában nem teljesíthető, ezáltal a vállalkozásoknak fokozottabban oda kell figyelniük, hogy még az adatszolgáltatási határidő előtt elkészüljenek a transzferár dokumentációjukkal. A transzferár nyilvántartás elkészítésének határideje jogszabály szerint eddig is az adott üzleti évről szóló társasági adóbevallás benyújtásának a napja volt, de tekintettel arra, hogy ezt nem kellett sem letétbe helyezni, sem benyújtani az adóhatósághoz, számos esetben előfordult az, hogy a vállalkozások ennek késve, vagy egyáltalán nem tettek eleget. Az adatszolgáltatás bevezetésével ezek a vállalkozások a mulasztási bírság mellett azt is kockáztatják, hogy az adóhatóság által tett megállapítást érdemben nem fogják tudni megtámadni. Tapasztalataink alapján dokumentáció hiányában ugyanis, mind a másodfokú adóhatóság, mind a bíróság nagyobb eséllyel az elsőfokon megállapító adóhatóság javára dönt. Az adatszolgáltatás hibás vagy hiányos teljesítésével az adóhatóság a jövőben könnyebben tudja majd bizonyítani a dokumentáció elkészítésének hiányát. Az adatszolgáltatásból az adóhatóság képes lesz feltérképezni azt, hogy az adózó mely kapcsolt vállalkozásával folytat ügyleteket, ezeket milyen áron és feltételek mellett teszi. Ezek az ügyletek hogyan illeszkednek a cégcsoport tevékenységébe, továbbá ezeknek mi a viszonya a cégcsoport többi ügyletéhez, például van-e a kiszámlázott szolgáltatásokban duplikáció. Következtetéseket vonhat le arról, hogy az adózó ténylegesen meggyőződött-e róla, hogy az ügyleteit szokásos piaci áron folytatja, illetve megteszi-e a szükséges kiigazításokat. Az ügyletekben alkalmazott árak összevethetőek a saját, illetve iparági adatokkal, továbbá az adatszolgáltatás segítségével megállapítható az adózó karakterizációja. Ugyanis – tekintettel arra, hogy az ellátott funkciók gyakran a folytatott ügyletekben realizálódnak – következtetéseket lehet levonni az adózó funkcionális profiljára és az értékláncban elfoglalt szerepére. Tranzakció szintű adatok szükségessége A Gazdasági, Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (a továbbiakban eredeti angol rövidítés: OECD) által 2013-ban elindított Nyereségátcsoportosítás és Adóalap Erózió Elleni Projektjének (a továbbiakban az eredeti angol rövidítés: BEPS) folyamatok hatására megváltoztak a transzferárképzéssel és ezek ellenőrzésével szemben támasztott követelmények. A koncepció a korábban alkalmazott ügyleti szintű megközelítés helyett egy holisztikus megközelítést követel meg, ugyanis ennek lényege, hogy a tranzakciókban részt vevő társaságok az általuk ellátott funkciók, viselt kockázatok, valamint felhasznált eszközök alapján arányosan részesüljenek az értéklánc által generált jövedelemből. Ez a megközelítés tükröződik az OECD által 2017-ben kiadott Transzferár Irányelvekben is. A módszer alkalmazása során azonban mind a vállalkozásoknak mind az adóhatóságoknak jelentősen több információra van szüksége, mint a korábbi ügyleti szintű megközelítésnél. Az adóhatóságok információ igényének kielégítésére jött létre 2015 októberében a BEPS 13. akciótervének végső riportja, amely a három szintű transzferár dokumentáció koncepcióját dolgozta ki. A három szintű transzferár dokumentációt Magyarország a 2018-as üzleti évtől vezette be. A három szintű transzferár dokumentáció részeiben, az országonkénti jelentésben (a továbbiakban: CbC jelentés), a fő, illetve a helyi dokumentumokban szereplő adatok nagy segítséget nyújtanak a jövedelemátcsoportosítással és az adóelkerüléssel kapcsolatos kockázatok kiszűrésében. A CbC jelentések vonatkozásában az arra kötelezett adózóknak a CBC jelű formanyomtatványon bevallást kell benyújtaniuk, a fő, illetve a helyi dokumentumok vonatkozásában jelenleg nincs ilyen kötelezettség. Részben ennek pótlására készült az úgynevezett transzferár kérdőív, melyet az ellenőrzés során kérnek be az adózóktól. A kérdőív 17 kérdésből és 5 táblázatból áll. 2018-tól fokozatosan került bevezetésre, először a kiemelt adózói körnél, majd 2022-től már minden adóellenőrzés során kötelező az alkalmazásuk. A transzferár kockázatelemzés ugyanis csak akkor működik megfelelően, ha az adóhatóság rendelkezik a három szintű transzferár dokumentáció mindhárom szintjéről megfelelő adatokkal. A CbC jelentésben szereplő adatok ugyanis kizárólag a makro kockázatok elemzésére alkalmasak, az ügyleti szintű kockázatokat segítségükkel nem lehet kezelni, ugyanis az arra vonatkozó adatok a helyi dokumentumban vannak. A kettő közötti kapcsolatot pedig a fő dokumentum teremti meg. Példa: A CbC jelentésből az adóhatóság feltárja, hogy a magyar tulajdonú cégcsoportnak egy kockázatos adórezsimben (pl. Bermuda) létszámarányosan magas jövedelme keletkezik. Ez az adat önmagában nem alkalmas arra, hogy az adóhatóság megállapítást tegyen. Azonban az adóhatóság ez alapján vizsgálatot indít és feltárja, hogy a vizsgált magyar társaságnak az adóévben nincs közvetlen ügylete bermudai kapcsolt vállalkozásával. A magyar társaság tranzakcióit megvizsgálva azonban feltárja azt is, hogy jelentős összegű pénzügyi tranzakciókat folytat a luxemburgi székhelyű kapcsolt vállalkozásával. A fő dokumentum alapján a luxemburgi székhelyű vállalkozás a cégcsoport treasury vállalkozása, amelynek a feladata a csoporttagok finanszírozása. A tevékenység folytatása során a luxemburgi entitás jelentős vagyont halmozott fel, amelynek egy részét menedzsmentdíjként kifizeti a bermudai kapcsolt vállalkozásnak. Az ellenőrzés során feltárásra kerül, hogy sem a luxemburgi társaság, sem a bermudai kapcsolt vállalkozás nem rendelkezik jelentős gazdasági jelenléttel az adott államban, ugyanis a tevékenységüket ténylegesen Magyarországról irányítják. Ez alapján az adóhatóság a pénzügyi tranzakciót fiktívnek minősíti és a magyar társaság adókötelezettségét a valós tranzakciók után állapítja meg. A fentiek alapján megállapítható, hogy a határon átnyúló konstrukció vizsgálatához és minősítéséhez szükség volt a cégcsoport szintű adatok ismeretére, a tranzakció szintű adatok ismeretére, és az ügyletben részt vevő felek által folytatott (vagy nem folytatott) tevékenységek azonosítására is. Ma már a transzferár megállapítások jelentős része a nem megfelelő funkcionális elemzés eredményeképpen adódó hibás karakterizációra vezethető vissza. Emiatt érdemes megvizsgálni, hogy mit is jelent ez a gyakorlatban. A karakterizáció adóhatósági alkalmazását egy korábbi cikkünkben részletesen ismertettük. A három szintű transzferár dokumentáción túl az adóhatóságok rendelkezésére áll az úgynevezett nemzetközi információcsere intézménye is. Az Európai Unió a 2011/16/EU irányelvvel (közigazgatási együttműködési irányelv – DAC) hozta létre az Európai Unió (EU) tagállamainak nemzeti adóhatóságai közötti biztonságos közigazgatási együttműködést biztosító rendszert, valamint állapította meg az adózási célból történő információcsere szabályait és eljárásait. A DAC iránylevek közül a legfontosabbak a DAC3, amely a határon átnyúló feltételes adómegállapítások cseréjét, a DAC4, amely a CbC jelentések cseréjét, valamint a DAC6, amely a határon átnyúló konstrukciók jelentéstételi kötelezettségét irányozza elő. Példa: Egy jelentős veszteséggel működő magyarországi gyártó entitás a transzferár helyi dokumentáció alapján teljes kockázatú gyártó vállalkozásnak karakterizálja magát. A transzferár szabályok alapján a veszteség általában csak a teljes kockázatú entitásoknál elfogadható, ugyanis az alacsony kockázatú, vagy rutin entitások alacsony, de stabil jövedelmezőségre jogosultak. A közigazgatási együttműködési irányelv keretein belüli (DAC3) adatszolgáltatás alapján kiderült, hogy a cégcsoport belga tagja szokásos piaci ár-megállapítási határozattal rendelkezik, melyben részletesen bemutatásra kerül a cégcsoporton belüli átszervezés. A határozat alapján a magyar entitásból egy másik kapcsolt vállalkozásba került kiszervezésre minden kereskedelmi és támogató funkció, a magyar vállalkozásban csak a gyártáshoz szükséges funkciók, illetve személyzet maradt. A vállalkozás pénzügyi adatainak historikus vizsgálata során feltárásra került, hogy a veszteséges működés az átszervezés eredményeképpen alakult ki. A fentiek miatt az adóhatóság tüzetesebben megvizsgálta a vállalkozás által folytatott tranzakciókat és feltárta, hogy az igénybe vett szolgáltatások összegének növekedését a kapcsolt tranzakciók összegének növekedése okozta. A társaság a korábban saját maga által ellátott kereskedelmi és támogató (könyvelés, pénzügy, HR, informatikai támogatások) funkciókat kapcsolt vállalkozásától vette igénybe a korábbi költség sokszorosáért. Ráadásul új elemként jelent meg a kapcsolt vállalkozás által kiszámlázott ügynöki tevékenység díja. Az adóhatóság a funkció- és kockázatelemzés során feltárta, hogy a társaság tényleges karakterizációja alapján korlátozott kockázatú gyártó. Ez alapján a társaság rosszul választotta meg a transzferárképzés módszerét, valamint a tesztelt felet. Tekintettel a korlátozott funkciókra és döntési kompetenciára, az adóhatóság tesztelt félként az adózót választotta és a jövedelmezőségét a hasonló tevékenységet ellátó független gyártó vállalkozások tevékenységéhez hasonlította. A megállapítás összegét a független gyártó vállalkozások által meghatározott szokásos piaci ár-tartomány, valamint az adózó által elért negatív jövedelmezőségi mutató különbsége adta. Az adóhatóság a szolgáltatott adatokból azonnal képet kaphat az ügyletek árazásáról, a társaságok karakterizációjáról, a nem megfelelően áthárított ügyletek, valamint a nem megfelelően allokált költségek összegéről, vagy az esetleges duplikált szolgáltatásokról. A fenti példából is látszik, hogy egy teljes kockázatú gyártó esetében nem megfelelő gyakorlat az, ha nagy összegben támogató szolgáltatást vesz igénybe, ugyanis akár ebből is következtethetünk arra, hogy az adózó karakterizációját nem megfelelően választották ki, ezáltal a transzferárak alkalmazása nem a piaci feltételeket tükrözi. Miért nem elegendő a transzferár kérdőív? A transzferár kérdőív bevezetésében sok tényező játszott közre. Az ellenőrzési határidők jelentős rövidülése, az OECD Irányelvekben szereplő transzferárképzési megközelítés változása miatt a korábbi kiválasztási gyakorlattal már nem lehetett sikeres transzferár ellenőrzést lefolytatni. A korábbi gyakorlat szerint ugyanis a transzferárral kapcsolatos hibák az adóellenőrzés során kerültek kiszűrésre, ezáltal későn kerültek az adóhatóság transzferár ellenőrzéssel foglalkozó részlegéhez. A kérdőív bevezetése után megfordult a kiválasztás logikája azzal, hogy a kérdőív kitöltése után, az abban rejlő kockázatok elemzését követően a transzferár szakértő már közvetlenül be tudott kapcsolódni az ellenőrzésbe, ezzel jelentős időt megtakarítva. Azonban – tekintettel arra, hogy ezek a kérdőívek az ellenőrzés során kerülnek kiküldésre az adóhatóság ellenőrzési területén és nem a kockázatelemzési területen kerülnek hasznosulásra – ezáltal jelentősen leszűkül a transzferár ellenőrzésre kiválasztható adózók köre. Ez a kiemelt adózók esetében kevésbé jelent problémát, azonban nem ad lehetőséget széles körű kiválasztásra. További problémaként merült fel, hogy a kérdőív átfutási ideje még mindig több héttel leszűkítette a nemzetközi viszonylatban igen rövidnek mondható ellenőrzésre nyitva álló határidőt. További nehézségként merült fel, hogy az adatok feldolgozása és a kiválasztás is a transzferár területre hárul, akik nem rendelkeznek a kockázatelemzés automatizálásához szükséges programokkal. A kockázatelemzés lényege ezzel szemben pont abban rejlik, hogy lehetőség szerint a teljes sokaságot vizsgálva és azokat egységes szempontrendszer alapján szűkíti le a vizsgálni kívánt adózói körre. A célzott transzferár ellenőrzés lényege, hogy az adóhatóság elősegítse az adózók jogkövető magatartását azzal, hogy – a nem kockázatos adózók mentesítése mellett – az erőforrásokat a kockázatos adózók ellenőrzésére fordítja. A bevezetendő adatszolgáltatási kötelezettség A fentiek miatt tehát kiemelt jelentősége van annak, hogy a kérdőívet fel fogja váltani egy adatszolgáltatási kötelezettség. Ez az adatszolgáltatási kötelezettség a kérdőívvel szemben az adózók szélesebb körére terjed ki. Kitöltésük kötelező, valamint már az ellenőrzés előtt az adóhatóság rendelkezésére áll. Az adatvagyon megfelelően strukturált ahhoz, hogy azt az adóhatóság kockázatelemzési rendszerébe integrálják, valamint lehetőség nyílik arra is, hogy az adóhatóság jelenleg futó mesterséges intelligencia programjának is részévé tegyék. A társasági adó törvényben szereplő egyéb transzferár változások A transzferárakat érintő adatszolgáltatási kötelezettség mellett fontos megemlíteni a Tao. tv. további, szokásos piaci ár meghatározását érintő változásokat, amelyek szintén jelentős hatással lehetnek a kapcsolt vállalkozások eddigi gyakorlatára. A nyári adócsomagban megújult az inter­kvartilis tartomány alkalmazására vonatkozó szabályozás, amelyet már a 2022-ben kezdődő adóév adókötelezettségének megállapításánál is alkalmazni kell. A Tao. tv. módosított 18. § (9) bekezdése alapján az interkvartilis tartományt kötelező alkalmazni abban az esetben, ha az adózó a szokásos piaci árat nyilvános vagy a NAV által ellenőrizhető adatbázisok adatai alapján határozza meg. Ugyanakkor továbbra is megmarad a mentesülés az interkvartilis tartomány használata alól abban az esetben, ha az adózó a szokásos piaci árat belső vagy külső (nem adatbázison alapuló) összehasonlítható ügyletek, szerződések alapján határozza meg. A jogszabályváltozás egy nagyon régi, az adóhatóság és az adózók közötti vitás pont rendezését szolgálja és sokkal jobban megfelel az OECD Irányelvek előírásainak, mint a korábbi jogszabályhely, amely az összehasonlító adatok mennyiségéhez kötötte a szűkítés lehetőségét. Ilyen mennyiségi előírásokat eléggé nehézkes különböző esetekre meghatározni, az OECD Irányelvek szóhasználatában elvileg „tekintélyes számú” megfigyelésnek kell rendelkezésre állnia a statisztikai eszközök (például interkvartilis tartomány) alkalmazásához. A korábbi jogszabályhely ezáltal lehetőséget teremtett arra, hogy az adózók annak ellenére elkerüljék a szűkítés lehetőségét, hogy fennállnak bizonyos „nem számszerűsíthető hiányosságok az összehasonlíthatóságot illetően”. Ehhez sokszor csak annyit kellett tenni, hogy a jogszabályban elvárt 10 társaság adataiból, csak 9 társaságot fogadjanak el összehasonlíthatónak. Általánosságban elmondható azonban, hogy az adatbázisból származó adatok használata során mindig fennállnak bizonyos hiányosságok az összehasonlításban, mivel egy adatbázis használata során soha nem tudjuk az árra gyakorolt összes ismérvet kiszűrni. A fentieket összefoglalva, a jogszabályhely-változás kötelezővé teszi az interkvartilis tartomány alkalmazását, amennyiben az összehasonlításhoz adatbázist alkalmazunk. Tekintettel arra, hogy a funkciók és kockázatok előtérbe kerülésével (az OECD Irányelvek 2017-es változásától) az ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer a leggyakoribb szokásos piaci ár-megállapítási módszer, továbbá a módszer használata során az esetek csaknem 100%-ában adatbázist alkalmazunk, a jogszabályhely változása jelentős hatást fog gyakorolni az ellenőrzésre. Álláspontunk szerint az adóhatóság a jövőben olyan esetekben is megállapítást tehet, ahol korábban a módszertanban rejlő bizonytalanság ebben meggátolta. Szintén az ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer alkalmazásához kapcsolódó jelentős változás a Tao. tv. 18. § új, (11) bekezdése, amely kimondja, hogy amennyiben az adózó által alkalmazott ellenérték a szokásos piaci tartományon belül helyezkedik el, akkor az adózónak nincs lehetősége transzferár növelő, illetve csökkentő tételeket alkalmazni. Ebbe álláspontunk szerint beletartozik a transzferár kiigazító számviteli bizonylatokkal történő év végi kiigazítás is, mivel ezek jogalapját a szokásos piaci ártól történő eltérés alapozza meg [a jogszabályhely indokolása szerint a Tao. tv. 18. § (1), illetve (2) bekezdése szerinti adóalapkiigazító tétel alkalmazását helyettesíti]. A jogszabály alapját a Kúria csoportfinanszírozási ügyben hozott 2019-es döntése alapozza meg, ahol a Kúria döntésében kimondta, hogy általában tartományon belüli tényleges ellenérték (szokásos piaci ár) mellett a tartomány alacsonyabb pontjára kizárólag adókötelezettség mérséklése érdekében korrekció nem végezhető. Ugyancsak jelentős változás a Tao. tv. 18. § új, (12) bekezdése, amely kimondja, hogy amennyiben az adózó által alkalmazott ellenérték a szokásos piaci tartományon kívül esik, úgy a szokásos piaci árat fő szabályként a szokásos piaci ár-tartomány középértékére (mediánjára) kell kiigazítani, kivéve, ha az adózó transzferár dokumentációval igazolja, hogy a szokásos piaci ár egy mediántól eltérő érték. A jogszabályhely változtatása szintén egy régóta fennálló, adózók és adóhatóság közötti vitás pont megoldását célozza. A kiigazítás kezelésében ugyanis az OECD országok gyakorlata nem egységes. Bizonyos országokban a kiigazítás a tényleges értékhez legközelebbi pontra (ezt az elvet követte a magyar adóhatóság 2009 óta), bizonyos országokban a mediánra (pl. Ausztria és most már Magyarország is), vagy bizonyos országok esetében a tartományon belül bármelyik pontra történhet. A korábban már említett kúriai döntés során a bírói tanács azért nem fogadta el az adóhatóság legközelebbi pontra történő kiigazítását, mert a vizsgált időszakban nem létezett olyan jogszabályhely, amely kimondta volna azt, hogy melyik pontra történjen a kiigazítás. A jogalkotó azonban parttalannak ítélte meg a kúria azon – egyébként a korábbi szakasznak ellentmondó – álláspontját, hogy a tartomány bármely pontjára történhet kiigazítás. Tekintettel arra, hogy az OECD a kérdéskörben szabad kezet ad a tagországoknak, ezért a jogalkotó talán az egyik legegzaktabb pont mellett foglalt állást. A fentiek alapján álláspontunk szerint a kapcsolt vállalkozásoknak év közben érdemes az árképzésüket úgy kialakítani, hogy az alkalmazott ellenérték/jövedelmezőség a szokásos piaci ártartományon belül, az általuk kívánt értéken helyezkedjen el, ugyanis a Tao. tv. 18. § (11) bekezdése szerint a tartományon belül nem fognak tudni kiigazítani, amennyiben pedig az alkalmazott ár a szokásos piaci ártartomány alatt helyezkedik el, úgy a Tao. tv. 18. § (12) bekezdése szerint a kiigazítás egyből a középértékre történik. Példa: Egy 10 milliárd forint árbevételű, rutin tevékenységet végző disztribútor 1%-os (100 millió forint) jövedelmezőséget realizál. A szokásos piaci ártartomány 2,5-6,5% interkvartilis tartomány, 5% mediánnal. A kiigazítást 2,5 % helyett 5%-ra kell elvégezni, amely így 150 millió forint helyett 400 millió forint adóalap-növelést eredményez. Fontos továbbá megjegyezni azt is, hogy a mediánra történő kiigazítás könnyen kettős adóztatást eredményezhet egy olyan ország esetében, ahol a kiigazítás a szokásos piaci ár-tartomány szélső értékére történik. ###Transzferár-nyilvántartás készítése, tanácsadás, hírek, képzések és szakkönyvek a SALDO kínálatában! [Mindent a transzferárról >>](https://saldo.hu/transzferar?utm_source=transzferarprcikk)